Mióta ismerjük a mézet?
A méz begyűjtésének története igen régre nyúlik vissza az időben. Gondolta volna, hogy a méz ismerete és fogyasztása már az ókor előtti időkben is jellemző volt? Egy 16 ezer évvel ezelőtt készített sziklarajz szolgál ennek bizonyítékául, hiszen az alkotás egy olyan embert ábrázol, amely éppen mézet gyűjt.
Hazánk területén már a honfoglaló magyarok is foglalkoztak méhészettel, ezt bizonyítja egy írásos emlék is, melynek származási ideje 1370-re tehető. Ebben az írásos emlékben megemlítésre kerül egy királyi méhészet, amelynek köszönhetően nem csupán mézzel tudtak gazdagodni az emberek, hanem a világításhoz szükséges viaszt is be tudták gyűjteni. A méz felhasználása igen sokrétű, mézeskalácsot, süteményeket, bort, mézsört állítottak elő belőle, illetve egészen addig, amíg a cukorgyártási folyamat be nem indult, a méz volt az egyetlen olyan anyag, amelyet édesítés céljából használni tudtak az emberek.
De mi is pontosan a méz?
A méz nem más, mint a házi méhek által előállított anyag, amely a méhek, valamint az emberek táplálékául szolgál. Virágok mézharmatából és nektárjából gyűjtik össze a szorgos méhek az alapanyagként szolgáló elemeket, majd az elő gyomrukba juttatva azokat, egy gyomornedv által felhígított, magas víztartalmú anyagot állítanak elő belőle. Ezt az anyagot a kaptár hatszögletű lépsejtjeibe juttatják be, így elraktározván későbbi táplálék céljából.
Mivel a dolgozó méhek a szárnyukkal folyamatos légáramlást biztosítanak a kaptárban, így a felesleges víz könnyedén elpárolog az elraktározott anyagból, amely hatására létrejön a sűrű, tömény méz. Ebben a tömény anyagban nem képesek elszaporodni a mikroorganizmusok, sőt az élesztők sem, vagyis a méz nem tud megromlani.
A méz jótékony összetevői
A méz rengeteg gyógyító hatással bíró anyagot tartalmaz, és ezt az emberiség igen hamar fel is fedezte. Jelenlegi ismereteink szerint közel 70 féle pozitív hatást tulajdoníthatunk a méznek. Szénhidrátban gazdag anyag, amely bővelkedik vitaminokban, szerves savakban, ásványi anyagokban, és enzimekben. Mindemellett számos fehérje, bioaktív anyag és aminosav is fellelhető benne, nem meglepő tehát, hogy remek hatást gyakorol az emberi szervezetre nézve. A méz antibiotikus hatását a benne rejlő enzimeknek köszönheti, ezért ezt az alkotórészt tekinthetjük a legértékesebbnek is. Magas C-vitamin és B-vitamin tartalommal rendelkezik, ezért kiváló immunerősítő hatása van. Mindemellett a méz nikotinsav és folsav tartalma sem elhanyagolható.
A méz, mint “gyógyszer”
A méz hatóanyagainak felhasználását a gyógyászat több területén is végzik. Remekül alkalmazható például légcsőhurut, gyomorhurut, vagy szívgyengeség esetén, de pozitív hatással van a sebek, és az endokrin mirigyek elégtelenségének kezelésére is. Különböző eredetű nyálkahártya gyulladások gyógyításában is nagy segítséget nyújthat, továbbá az immunrendszer gyengesége esetén is ajánlott az alkalmazása. A méz fogyasztása, – mivel igen magas cukortartalommal rendelkezik, – cukorbetegségben szenvedők számára nem ajánlott, illetve ellenjavallt abban az esetben is, ha valakinél gyomorsav-túltengés, pajzsmirigytúltengés, vagy agyalapi mirigy túlműködés áll fenn. Mindezek mellett az allergiás megbetegedésben szenvedők számára sem ajánlott a méz fogyasztása.
A méz fogyasztása során érdemes arra odafigyelni, hogy hatóanyagai már 40 Celsius fokos hőmérséklet felett bomlásnak indulnak. Sokan, forró teába téve fogyasztják a mézet, ám azzal nem számolnak, hogy így éppen a legértékesebb hatóanyagokat pusztítják el. A mézet tehát érdemes langyos folyadékba tenni, így az ember számára nélkülözhetetlen, értékes és jótékony hatású anyagok teljes mértékben bejuttathatók a szervezetbe.